Az INV Projekt

Fejlesztő-támogató modell értelmi fogyatékos személyek önálló életviteléhez, autonóm életéhez

Az INV Projekt középsúlyos és súlyos értelmi fogyatékos, valamint halmozottan sérült felnőtt emberek fejlesztését, önálló életre felkészítését és önálló életvitelét támogató szakemberek számára alkotta meg a fejlesztő-támogatáson alapuló pedagógiai modelljét.

A modell kidolgozását megelőzően a három résztvevő országban fókusz-csoportokat szerveztünk, hogy alaposan körbejárjuk a támogató–támogatott kapcsolatot, és a szakemberek attitűdjét valamint, hogy felmérjük a nehézségeket.

A középsúlyos értelmi fogyatékos és halmozottan sérült személyek fejlesztő-támogatására alkalmas elméleti modell felállítását követően kidolgoztuk a gyakorlati modellt, vagyis az új modell alkalmazásának módszertanát. Az új attitűdöt feltételező modellt 3 országban teszteltük a konzorciumi tagok és társintézményeik szociális és felnőttoktatási szolgáltatásaiban.

A modell lényege az, hogy a szociális vagy felnőttképzési szolgáltatások során a fogyatékos ügyfelek fejlesztése a napi programba, az  ápolás-gondozásba, a foglalkoztatásba, a lakhatásba, a szabadidős programokba és a felnőttképzésbe ágyazva folyik.

A módszer egy olyan fejlesztő-támogató modellen alapul, melynek alapvetően fontos része a segítő szakember attitűdje, valamint a támogató szakember és a támogatott fogyatékos személy közötti kapcsolat. Az attitűd abból az egyenrangú partneri viszonyból következik, mely a segítő és a segítségre szoruló fogyatékos ember között jön létre.

A modell egyik legfontosabb sajátja a tudatosság. Az egyénre szabott fejlesztési tervben kitűzött célt apró lépésekre bontva érik el a segítő, támogató, foglalkoztató szakemberek vagy mentorok. A segítő a személy fejlődését folyamatosan követi és dokumentálja. Csak ott és csak annyit segít, hogy a fejlődés ne álljon meg, hogy a segített személy átlendüljön az éppen aktuális akadályon. Feladatot a fogyatékos ügyfél helyett nem végez el.  A segítő közelről ismeri, folyamatosan motiválja segítettjét. Olyan eszközöket alkalmaz, melyek képessé teszik és felbátorítják a fogyatékos embert az önálló döntésre, cselekvésre és egyúttal el is várják ezt tőle.

Nagyfokú tudatosság és partneri viszony jellemzi ezt a fajta támogató munkát. A modell a segítők, gondozók, mentorok tudatosságának  növelésén keresztül éri el azt, hogy a szakemberek észrevegyék a fejlesztési lehetőségeket, felismerjék azokat az  apró jeleket melyek az előrehaladást mutatják, és megfigyeljék nem csak az ügyfél fejlődését, hanem saját hozzáállásukat, az érzések, a gondolatok, az attitűd változásait. Az önmegfigyelés és az önreflexió leírásakor elemezhetik saját viselkedésüket az ügyfél—segítő kapcsolatban, így a segítők vagy önállóan vagy szakember, szupervízor, team-megbeszélés, esetmegbeszélések segítségével megoldhatják a felmerülő problémákat, megelőzhetik a támogatott személy lassú fejlődése, vagy a kapcsolat lassú fejlődése miatti frusztrálódást, a kiégést.

A módszer kifejlesztésébe és tesztelésébe 120 szakembert vonunk be, akik többségükben szociális szolgáltatásokban töltenek be segítői szerepet. Vannak köztük gondozók, egészségügyi szakemberek, szociális segítők, foglalkoztatók, szociális munkások, gyógypedagógusok, gyógypedagógiai asszisztensek, szociális ügyintézők.

A munkát a felmerülő problémák összegyűjtésével kezdtük. A munkamódszer: fókusz csoport. A fókusz-csoporthoz a témához igazított speciális tematikát dolgoztunk ki.  Az egységes metodika szerint dolgoztunk 3 országban, 10 csoportban.  A problémák földrajzi helyzettől függetlenül összecsengtek.

A fókusz-csoport eredményei, problémalistái alapján dolgoztuk ki a pedagógiai modellt. A modell finomítása és sokszori átdolgozása után elkezdtük tesztelni a módszert, egyszerre 3 országban.

A pedagógiai modell gyakorlati megvalósításának két kulcskifejezése: coaching és empowerment.

A Down Alapítvány train the trainer típusú (ahol a vezető szakembereket képeztük ki) tréningjeinek egyikén a coaching kifejezésre az alábbi szemléletes magyarázatot adtuk (főként azért, mert több hobbi sportoló és edző is van a trénerek csoportjában): a jó coach (edző) igen nagy felbontásban látja és alaposan ismeri sportolója felkészültségét, adottságait, erősségeit és gyengeségeit. Azt is tudja, hogy a sportteljesítmény javulásához, az eredmény eléréséhez mely pontokon szükséges javítani. Az eszközök minden sportoló–edző  párnál egyediek. Az edző elmagyarázza, megmutatja, rávezeti, kikényszeríti a sportolónál a javulást hozó edzést, minden lehetséges eszközzel megpróbálja elősegíteni a technika és az erőnlét javulását. De nem ússza le, futja le helyette a távot a versenyen. A támogató szakembernek ugyanígy kell eljárni, ha teljesítményt és eredményt vár el az általa segített fogyatékos személytől.

A másik kifejezés, az empowerment. Az ügyfél képessé tétele, bátorítása, aktivitásra ösztönzése, kísérletezésre, próbálkozásra ösztökélése, a segítők bizonyos kockázatvállalása mellett. A helyes segítői attitűdöt esettanulmányok kapcsán tárgyaljuk ki a tesztidőszak alatt 2 hetenként, az ügyfél által elért eredményt pedig fél éves időszakban mérjük.